kétszázhatvankilencedik bejegyzés - "kommentár nélkül"

többen is azt mondták, hogy hagyjam abba a politizálást. és még mielőtt phr0zen meg Rage magára venné. nem csak ti fiúk. múlt héten terveztem, hogy folytatom a politikáról az irományaim. de értelmetlen. mert aki egyet ért velem, az ugyanolyan tájékozott, mint én; aki meg nem, az valami okból kifolyólag nem annyira. hát én nem akarok egyenes következtetést levonni, de én így láttam a környezetemben. biztos ez is csak a véletlen műve.

szóval nem írom le a véleményem, a magyar rendőrségről, aki megveri az egyetemi hallgatót, mert az egy vérben forgó embernek próbált segíteni. arról a rendőrségről, aki kiemelt a tömegből embereket, csak mert táska volt nála, vagy épp zászló. akik 4en egy kocsival beszóltak egy 19 éves lánynak, majd mikor az meg mert szólalni felhajtottak a járdára és a falnak szorították. akik egy embert nyakonlőttek, egyet meg hasba könnygázgránáttal. akik a nyugati téren üvöltöztek a sajtósokkal és ok nélkül rontottak rá emberekre. mindenkinek meg lehet róla a véleménye. beszéltem olyannal is, aki minderre azt mondta, hogy helyes. én az olyannak csak azt kívánom, hogy vigyék be egy estére, mert épp ment haza. hátha akkor más lesz a véleménye.

furcsa, mikor az ismerőseim magyarázzák nekem, hogy mi volt a hírtévén az ominózus estén ami miatt az szdsz felszólította őket a bocsánatkérésre. miközben én láttam, és ők fura mód nem. szeretem mikor elmagyarázzák nekem, hogy mit láttam, úgy hogy ők mástól (esetleg egy érdektelen párt szóvivőjétől) csak hallották.
furcsa, mikor az emberek megvetően néznek rám, mintha leprás lennék, mikor meglátják a nemzeti színű karkötőt a jobb csuklómon.
érdekes világ ez.

úgy döntöttem, hogy egy időre felfüggesztem a politizálást, mert sajnos nem sok értelme van itt a blogon, csak megbántok vele sok embert (bár ez hidegen hagy, de mégsem akarom őket feleslegesen baszogatni, de azért jó tudni, ki hol áll). a maradék, meg így is tudja, mi a véleményem a kialakult helyzetről. ezek után csendben folytatom azt amit elkezdtem. kimegyek amikor tudok a kossuth térre és demonstrálok nem annyira csendben. és nem adom fel.
mikor már épp feladtam volna, hogy ennyi volt, akkor láttam meg a tévében kommentár nélkül Hajós András monológját. aki még nem látta/hallotta, az nem látta és nem hallotta. lehet nem véletlenül nem. a lényeg a lényeg, hogy köszönöm neki. személyesen még nem ismerem, csak párszor láttam, de ha találkozok vele, akkor megmondom neki. köszönöm, nagyon, hogy visszaadta a hitem.
csak ezért megnéztem a hetitetves 2. felét is (reklám után). érdekes volt megnézni Hajós úr arcát. ha jól láttam, ugyanaz a pulóver volt rajta, mint az ominózs másik felvételen. előtte, vagy utána ment be a hírtévébe? nade azt akartam mondani, hogy egy élmény volt nézni azt a műsort. az a mérhetetlen cinizmus (ismerős valahonnan). Kern elvtárs kitett magáért. ő megdolgozott a 400k pénzért. jó volt nézni, ahogy próbálja parodizálni (hajólemlékszem) Császár Attilát. asszem így hívják azt a riportert.
na mind1. annyira nem basztam fel rajta az agyam, mint a másik adón futó jamesbond filmen. csak kár, hogy ezeknek is ugyanannyi szavazati joga van, mint nekem. és kár, hogy ezek hatnak a köznépre. mind1, akinek tetszik, az fogyassza egélszséggel.

nemtom mit hagytam ki, de mára ennyi. az elmúlt napok történéseiről (mármint ami velem történt) nem nagyon írtam. majd fogok.
amúgy szombaton történt velem meg először, hogy valaki aközben rakta le a telefont, hogy még beszéltem vele és egy mondat közepén voltam. és először történt meg, hogy mindez nem bosszantott, inkább egy jót nevettem a dolgon. kommentár nélkül hagytam akkor is és most is. a tanúlságot csendben, magamban vontam le.

ja és azt is mondták nekem többen, hogy olvashatatlan a blog. érts fizikailag, mert a fekete háttértől fehér betűkkel kifolyik az emberek szeme. a válaszom erre csak annyi lenne, hogy majd ha egyszer lesz kötőhhártyagyulladások, akkor rájöttök, mi a jó a szemnek. és rájöttök, mikor meggyógyultok, hogy ez mennyivel olvashatóbb, mint az inverze. egészségesen is. nem fárasztja a szemet. én meg mindíg kisregényt írok, szal nem folytatom, de annyit megtehetek, hogy jobban tagolom a szövegem. íme.

bejegyzés vége