kétszázharminckilencedik bejegyzés - verés

az isten nem ver bottal. tartja a mondás. a reggeli ébresztőm fantasztikusra sikeredett. 6kor csörög a mobil, lenyomom, még van pár percem irány a hasrafekvés. hát nem belerúgtam egy agonizáló darázsba, aminek elrepülnie már nem volt ereje, de még pont megcsípte a jobb lábam az ujjamon? hát pont de. isten nem ver bottal. minden bizonnyal ez is okkal történt. ha csináltam volna akármi rosszat is, akkor megérteném, de az elmúlt időkben semmi, de semmi rosszat nem csináltam. teljesen tiszta a lelkiismeretem, nem bánok semmitsem.
és az én életemben azt mutatja a tapasztalat, hogy előbb jön a rossz, amit követ a jó, hogy kompenzálja. vagy ha most ez büntetés, akkor nyugodtan lehetek egy kicsit gonosz, hisz már "megbűnhődtem" érte. most el kell mennem a pickuppal szervízbe, merthát picit belémcsusztak még multhét pénteken a seggébe az autópályán. az se volt egy leányálom, de az elmúlt egy hét erősen kárpótolt a nyaralás kezdeti nehézségekért. naszóval addig még gondolkodok, hogy mi legyen. írjak-e a blogra mindenféle 'vicceset'. olyan hasonlóan vicceseset.. van még időm kitalálni, hogy mi lesz. derűs napot! na én léptem fürödni (mert én szoktam fürödni :D)
lesz időm gondolkodni, mikor buszozok hazafele budakesziről, vagy hova is megyek pontosan..

dejó!! apám most üvöltözött velem, hogy mégis hova a jó büdös faszba merészeltem rakni a kulcsát és takarodjak le azonnal. a probléma, hogy ő rakta el, azt már megint velem kiabál, de azért minden a legnagyobb rendben, kiderült az igazság.. kéne potd, valami alkalomhozillő. namajd keresek.

bejegyzés vége